Enyveskéz, hülye kérdések és rózsák
Az ártatlan képpel rendelkező humanoidok néha különösen veszélyesek bírnak lenni. Főleg akkor, ha tudatosul bennük ábrázatuk ártatlan mivolta, és rájönnek, hogy milyen jó móka ezzel visszaélni.Egy ilyen jellegű leányember tűnt fel pár hete a munkahelyemen. Mit ad Isten, jött edzeni. Ez elég gyakran előfordul nálunk. Természetes szőke haját copfban viselte, a sminkelést mellőzte, öltözködésileg az apácás beütésű dizájnt kedvelte, és a fogai igen furcsa elrendezésben tartózkodtak a szájában. Félszegen, szemlesütve vette át az öltözőkulcsot, és a továbbiakban úgy viselkedett, mint aki ott sincs.
Megvolt viszont az az érdekes szokása, hogy szeretett órákat az öltözőben ücsörögni, és ott elmélkedni a padon. Enivel, kolleganőmmel és egyetlen igazi barátnőmmel csak legyintettünk rá, hogy csinálja , ha jó neki, szegény biztos flúgos. Ebben a műfajban asszem senki se tudna nekünk újat mutatni. (erről még ma lesz szó) Igen ám, de közben kiderült, hogy miközben ő kedélyesen üldögélt, infraszaunázó balekok (sorry, de erre nem lehet mást mondani!) két ízben is a padon hagyták a táskájukat, az ő közvetlen közelében. Pedig az ajtóra félreérthetetlenül ki van írva, hogy ugye felelősséget nem vállalunk.
Egyik lánytól 60 rugó tűnt el, a másiktól 20. És emberünk mind a kétszer a helyszínen tartózkodott. Ekkor leesett - hajj, a logika! - hogy miért is kultiválja ennyire az öltözőben ücsörgést. Kivárja, hogy miikor lesz vki annyira balfasz, hogy elöl hagyja a pénztárcáját.
Nagyon dühös lettem a pofátlanság eme mértéket nem ismerő elburjánzásától - hogy képzeli ezt vki, hogy rendszeresen ide jár lopni, olyan lazán, mintha haza menne, rontja az üzletet, stb - és tervet dolgoztam ki a lebuktatására, ami a következő volt : Ha legközelebb tiszteletét teszi nálunk, Eni vagy én - amelyikünk ott van - megkéri a következőként érkező vendéget, hogy ugyan segítsen már elkapni egy tolvajt. Ha vevő rá, kap egy pénztárcát benne megjelölt pénzzel, amit tüntetően elöl kell hagyni. Ha eltűnik, egyből hívjuk a rendőrséget - mi nem kutathatunk át senkit, ők igen - és addig senki nem megy haza.
A terv jó volt, meg is lehetett volna valósítani, csak sajnos akkor került rá sor, amikor Eni dolgozott, aki síkideg volt ettől a Columbót is megszégyenítő nyomozóakciótól,és emiatt néha szinte tapintható aggodalommal az arcán besétált az öltözőbe, vagy vadászkutyalesben álltak a kozmetikussal a lépcsőn. Az akció sikertelenségét vetítette elő az is, hogy műszakváltás volt - én is ekkor futottam be - és elég nagy volt a forgalom az öltözőben. Kis szarkánk megsejthetett vmit - valszínűleg nem hülye, csak lop - és nem bukott rá a csalira. Nem baj, jön még az én utcámba.....
Más: utaltam rá, hogy hülyék szép számmal előfordulnak nálunk. Kedvenc, emlékezetes ostoba kérdéseim:
- Szolizás előtt szabad pisilni? (nem bazeg, és utána se 6 óráig)
- Egykilós súlyzótárcsára: Ez itt hamutál? Itt lehet dohányozni? (hogyne anyám, hajrá fitness!)
- Fodrász kolleganőmtől kérdezték: Nem tudnál szerezni olyan hajfestéket, ami nem nő le? (értitek, nem a haj nő, hanem a hajfesték)
Majd még szemezgetek, most ennyi.
Megint más: Mostanában megfigyeléseket végeztem a barátnőjüket rózsával megörvendeztető férfiemberek körében. (Egyre nagyobb számban rohangálnak Pesten. Nevelődnek a férfiak, kérem.) Az átadás mindig azonos módon történik: rózsa hát mögött lógat, majd egy alkalmas pillanatban fénykarddal hadonászó jedi lovagokat is megszégyenítő, feleslegesen nagy ívű mozdulatsor végén dugják az erősen megtisztelt und meghatódott lány orra alá. Ez vajon vmi genetikusan kódolt dolog lehet? Soha, egyetlenegy pasit se láttam, aki másképp csinálta volna. Ez érdekes, nem?
......számmisztikaelemzéseket kéne írnom.....kettő darabot......erősen megnőtt rájuk a kereslet....de inkább blogolok, meg minden mást csinálok...mi lesz így belőlem?!?....jajjjjj...
First One
Nnna. Ez itt életem első bejegyzése életem első blogjában Sose hittem volna, hogy egyszer ilyesmire vetemedek. Gondolom ezzel most többeket sikerült boldoggá tennem...:) Hogy mi késztetett erre az iszonyatos tettre, annak oka ismeretlen, de mivel rendszeresen cselekszem látszólag értelmetlen dolgokat, én már nem is próbálok magyarázatot találni némely dolgaimra. Felesleges időpocsékolás. Mindenesetre a blogírás az önkifejezés egy módja, ami fejleszti a jellemet. Mármint az önkifejezés. Hogy a blogírás fejleszti-e, az majd kiderül.Amit már a kezdet kezdetén fontosnak tartok leszögezni: NEM vagyok elmebeteg, legalábbis a szó orvosi értelmében nem. Amikor régebben pszichológushoz jártam, nem vett észre erre utaló jeleket. (Vagy de, csak megtartotta magának.) Ha viszont tágabban értelmezem a "beteg" szót - normálistól eltérő, működés- vagy funkcióbeli zavarokkal rendelkező - akkor elképzelhető, hogy a kör közepébe lőttem a blognév-választással, amihez egyébként Csáth Géza azonos című könyve adta az ötletet. Ha vki netán nem tudná, Csáth Géza egy, a XIX-XX. század fordulója körül élt író-orvos-zenekritikus volt, és mellesleg az egyik legelső magyar dzsánki. (junkie, a gyengébbek kedvéért morfinfüggő) Napló című könyve sztem kötelező.
Még egy apró momentum, amit jobb az elején tisztázni: NEM vagyok egyetemista sem. Ha valakinek ez derogál, cikinek vagy unalmasnak tartja, esetleg elszontyolítja, hogy errefelé nem lehet jó kis szaftos zh-król, valamint a felsőoktatási intézmények mozgalmas és viszontagságos életéről sztorikat levenni, az inkább még most, idejében, amíg nem követett el semmi visszafordíthatatlant, kecsesen kattintson rá a jobb felső sarokban fellelhető helyes kis x-re. Mert itt ilyen nem lesz. (Akkor mi lesz?- kérdezi a skizó énem. Na ez egy ötcsillagos kérdés!) Én előre szóltam. Reklamációt nem fogadok el.
Néhány további dolog, ami nem vagyok (nem is voltam, és nem is szeretnék lenni) : sznob, képmutató, valóságrettenet-szereplő, közgazdász, Balázs Pali- és/vagy Győzike-rajongó, "szingli" a szó mai, elcsépelt értelmében, stb.
Ami viszont voltam, bár nem nem vagyok büszke rá : depressziós, pánikbeteg, fűfüggő, kiábrándult, önző, felelőtlen,szőke (átvitten is) vendéglátóiparii dolgozó (szörnyű!) , sőt, egyetlen egyszer még pornófilmszereplő is .(nem, nem mondom meg a címét, egyébként sincs rajta a neten, már kerestem. Amúgy is ezer éve történt, és igen, mindenki követhet el hibákat. Ennyit erről. Akinek nem tetszik, meg lehet kövezni.)
Na és mi vagyok most? Például 23 éves. Leánynemű. Műkedvelő boszorkány. Ezotériahívő. Hobbyból mindenféléket írogató. Olvasásmániás. Személyi edző egy női fitnessben. Gyakorló műkörömépítő. Kreatív mintákat kitaláló. Magát sokszor túlgondolkodó. Zenész"feleség". Néha önbizalomhiányos, néha hisztis, néha gonosz, néha semmilyen. Az élet értelmét értelmetlenül kereső. A sajátját is.
Huh, teljesen elfáradtam mentálisan. Nem elég, hogy 3-4 éve nem firkáltam naplószerű valamit, ráadásul életem első blogjának az első bejegyzését über balfaszkodással indítottam, vagyis nem mentettem el. Ezért kénytelen voltam másodszor is nagyjából azonosan begépelni, de meggyőződésem, hogy most rosszabb lett. Tapsoljuk meg falusi versenyzőnket!
Lassan be is fejezem, nem kell ezt elsőre túlzásba vinni, és az sem elhanyagolható, hogy ma csak annyi történt velem, hogy elmentem dolgozni, mint mások, bevásároltam, mint mások, és beszélgettem egy nagyon kedves haverommal (mint mások), többek között arról, hogy hányszor llehet az ember életében szerelmes. Az én szubjektív véleményem szerint csak egyszer. Aki azt állítja, hogy többször volt, az egyszer sem volt igazán. Az ő álláspontja különbözött az enyémtől, ezért megkísérelt meggyőzni. Én erre kifejtettem, hogy ha egyszer még valaha úgy istenigazából, frankón szerelembe esek, akkor felülvizsgálom a nézeteimet, és esetleg töredelmesen belátom, hogy ő tudta jobban, de addig is maradok cinikus és rezignált ebben a témában. Az sose árt. Most pedig inkább foglalkozom kicsit a barátommal, különben hallgathatom a "Már megint a gép előtt ülsz?" kezdetű rinyát, és azért őt eléggé szeretem.
.....ha már itt tartunk, valszínűleg én leszek az egyetlen olvasóm..........no problem....